Emlékszel még a diákkori nyarakra?

Régen, még amikor választanom kellett, hogy milyen foglalkozást szeretnék magamnak nem létezett még az MLM azaz a Multi Level Marketing vagy ahogy sokan nevezik network marketing. Csak gondolatban létezett számomra az az életforma, hogy dolgozok tisztességesen, érek el eredményeket, de ha jön a jó idő, a nyár, akkor mehessek valahová a vízpartra, mert nekem ez jelenti a szabadságot. Ne csak egy vagy netalántán két hétre, hanem 2 vagy 3 hónapra, mint ahogy az iskolás évek alatt. Imádtam a nyarakat a nagyszüleimnél, ahol kiélhettem mind azt a felhőtlen, időszűke nélküli élményt, amelyet a Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ felirása alatti várakozás előidézett. Most is megmagyarázhatatlanul érdekes érzés jön elő, amikor azokra a napokra gondolok, ahol nem létezett a holnap, csak a ma. Nem kellett semmivel sem rohanni, mert tudtad, hogy hol van még az osztálytársak miatt ugyan várt, de néha értelmetlennek tűnő kötelezően megtanulandó anyagok miatt azonban nem motiváló szeptember elseje. Volt idő álmodozni arról, hogy mit kezdek el olvasni, ami lehet, hogy két hétig is eltart. Tervezni várat a kertben, aminek nem kellett két óra alatt elkészülnie, hanem tökéletes gondossággal épült fel egy hónap alatt, mert nem kellett aggódnom, hogy nem tudom majd kiélvezni a hátralévő időben. Szóval ezek miatt az érzések miatt választottam a tanári szakmát, mert tudtam, hogy ez a két hónap mindig az enyém lesz így. Persze hamar kiderült, hogy gyerekként én megkaptam sok mindent, de keresőként már nekem kell megteremteni és ez kicsit már árnyékolta a diákkori érzéseket. Az aggodalmaskodás a csekkekért, az örök álmodozási gát, hogy ebből a fizetésből ezt nem lehet megvalósítani lehangoltak. Pedig imádtam tanítani és imádtam a gyerekeket és az osztályaimat. Többek voltak ők számomra, mint diákok. Olyanok voltak, akiknek a sikereiért felelős vagyok és tenni szerettem volna értük valamit mindig. A lehetőségek akkor azonban szűkősnek bizonyultak. Sok minden eltelt ez alatt a 27 év alatt, de a nyarak alatti érzéseim kezdenek visszajönni. Már nem vagyok tanár. Vállalkozom és egy többszintű értékesítési rendszerben működő cégnek vagyok az egyik képviselője. Egy igazán jó képviselője, amellyel kiérdemelhettem újra ezeket a már-már elfelejtett élményeket, hogy hogyan lehet 2-3 hónapig érezni a gondtalanságot, felkészülni és lelkesedést, erőt gyűjteni a következő nagy feladatokra ősztől-tavaszig. Most, hogy már párommal együtt élvezem ezeket a csodálatos pillanatokat újra és újra hálás vagyok a döntéseimért. Azért, hogy csatlakoztam egy nagyszerű MLM vállalathoz, azért, hogy komoly energiákat tettem a hálózatunk felépítésébe és azért, hogy olyan vezetővé váltam, akit érdemes lett követni, mert tettei és értékei is kiszámíthatóak. Most ismét itt közeleg az ősz és már vágyom a tevékeny napokra, hetekre, hónapokra, amivel tovább alapozom jövőnket, családunk, barátaink és néha ismeretlenek jövőjét is. Szép ez az élet és még szebb lesz, ha minél többen tudjuk visszavarázsolni diákéveink nyarait az életünkbe.

Tarts velünk!

Vélemény, hozzászólás?